“Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém”
(Dante Alighieri, Isteni Színjáték)
Bárkivel előfordulhat, hogy az élet bizonyos szakaszában lelki válságba kerül. A krízis átélése minden ember életében törvényszerűen bekövetkezik, azonban a terhet nem jó hosszú ideig egyedül hordozni, mert a lelki megpróbáltatások testi betegségek megjelenéséhez is vezethetnek. A lelki válságban lévő személy (a továbbiakban kliens) nem csak saját magát emészti, de környezetének is megnehezíti mindennapjait. A rossz hangulat, a kilátástalanság érzése továbbterjedhet a családtagokra, barátokra, munkatársakra is.
A segítő beszélgetés nem terápia. Lényege, hogy a kliens bármilyen problémáját megoszthatja a segítővel, aki külső szemlélőként a kimondott és elhangzott problémákra koncentrálva reagál. Nem alkot véleményt, nem ad tanácsot, hanem kérdéseivel rávezeti a klienst a benne rejlő megoldásra. A kliens bátran beszélhet bármiről, hiszen a segítő titoktartásra kötelezett, és nem alkot véleményt. A segítő tiszteletben tartja azokat a területeket, amelyekről a kliens nem akar beszélni. A kliens és segítő viszonya mellérendelt, tanácsokat és instrukciókat a segítő nem ad. A segítő a teljes figyelmével jelen van, a megoldás megtalálásában csupán kérdéseivel vesz részt. A segítő beszélgetés folytán a kliens átélheti az eddig felszín alatt tartott érzéseit, közelebb kerülhet önmagához, helyzetére a megoldást saját maga találja meg.
segitobeszelgetes2010@gmail.com |
AJÁNLOM AZ OLDALT
